A magashegységi gleccserek visszahúzódása 1850 óta világszerte érzékelhető, sőt mára egyre dinamikusabbá váló jelenséggé vált, melynek folyamán megfigyelhető a tömegük, így vízkészletük csökkenése. Ennek közvetlen hatása a gleccserek által táplált nagy folyamrendszerek vízhozamának, vízjárásának átalakulása, a potenciális ivóvízbázisok kritikus csökkenése, hosszú távon pedig a világtenger szintjének emelkedése. A magas hegyvidékek gleccsereinek visszahúzódása világszerte észlelhető, ugyanis rohamosan olvadásnak indultak a Himalája, az Alpok, az Andok gleccserei, vagy például a Kilimandzsáró jégsapkája.

Himalája

Az ENSZ egyik tanulmánya szerint a Himalája gleccsereinek az olvadása a leggyorsabb, és ennek következtében 35 év alatt akár teljesen el is tűnhet a jégtakarója, ami emberek százmillióira lehet végzetes hatással. A Himalája jégtakarója és gleccserei hatalmas folyamokat táplálnak, amely Ázsia lakossága jelentős részének ívóvizét jelenti és a mezőgazdaságban, a termőföldek öntözésénél is nélkülözhetetlen.[1]

Svájci Alpok

A Svájci Tudományos Akadémia éves tanulmányában olvasható, hogy a svájci Alpok gleccsereinek a nagysága további 2%-kal csökkent az elmúlt évekhez képest. Az előrejelzések alapján, ha így folytatódik az olvadásuk, akkor az Alpok mintegy 4000 gleccserének 95 százaléka el fog tűnni 2100-ra.[2] Az Alpok legnagyobb gleccsere, a 86 négyzetkilométer kiterjedésű Aletsch gleccser, amely becslések szerint 11 milliárd tonna jeget tartalmaz, a századforduló óta egy kilométerrel húzódott vissza.

Bolíviai Tuni gleccser

Az Andok hegység bolíviai részén, 3600 méter magasan fekszik La Paz, amely szinte elsőként éli meg az éjhajlatváltozás legsúlyosabb következményét, a vízhiányt. A Tuni gleccser, amely vízzel látta el a várost, visszahúzódott és a legnagyobb része teljesen el is olvadt. Az UMSA egyetem tudósai megállapították, hogy mostanra a gleccser 1 négyzetkilométerre zsugorodott össze. Korábban a gleccser teljes eltűnését 2025-re jósolták, de ha ilyen mértékben folytatódik az olvadása, akkor ez hamarabb fog bekövetkezni, veszélyeztetve ezzel egy egész város vízellátását.[3]

Az Északi-sarkvidék állandó jégtakarójának olvadása

A hőmérsékletemelkedés gyorsabban változtatja meg az Északi-sarkvidéket, mint a világ bármely más részét. Oroszország Északi-sarkvidékének jégtakarója az elmúlt évtizedben kétszer annyi jeget veszítettet, mint az előző hatvan évben. 1953 és 2010 között évente átlag 18 centimétert csökkent a jégtakaró vatagsáa, és ez a szám 2011 és 2015 között évente 32 centiméterre emelkedett. Ez pontosan évi 4,43 gigatonna vizet jelent. Ekkora víztömeg a New York államban lévő 50 kilométer hosszú Cayuga-tó vízszintjét 25 méterrel emelné meg, ezzel elöntve a térségbeli Ithaca és Seneca Falls városokat.[4]

Amennyiben a 2015-ös párizsi klímaegyezmény következtében sikerülne két Celsius fok alá szorítani a hőmérséklet globális növekedését, az előrejelzések szerint a gleccsereinek olvadásának folyamata lényegesen visszaesne, és így számos katasztrófát kerülne el az emberiség.

Források:

[1]https://www.bbc.com/news/science-environment-47122641

[2]https://phys.org/news/2020-10-record-low-accumulation-biggest-alpine-glacier.html

[3]https://www.reuters.com/article/us-bolivia-environment-glacier-idUSKBN29929U

[4]https://www.nationalgeographic.com/environment/2018/10/new-cold-war-brews-as-arctic-ice-melts/