Az ózonréteget a különféle termelő tevékenységek melléktermékei pusztítják. Ilyeneket bocsátanak ki a gépjárművek belső égésű motorjai, valamint a nehézipar. Az ózon legfőbb lebontói azonban nem ezek, hanem a szénhidrogének (CFC gázok), amelyek a magaslégkörbe jutva a nagy energiájú ibolyántúli sugárzás hatására felbomlanak, és belőlük klór-, illetve fluor-atomok szabadulnak fel. Ezeket a gázokat hűtőberendezésekben, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázaként, neoncsövekben használták.
1. ábra – Forrás: https://earthobservatory.nasa.gov/images/38835/antarctic-ozone-hole-1979-to-2008
1987-ben a Montreali egyezményben jelentősen korlátozták ezeknek a gázoknak az előállítását és a használatát, ugyanakkor a légkörben nagyon lassan bomlanak le. Nagyjából 1996 óta az ózonréteg vastagsága nő. A becslések szerint csak kb. 2070-re éri majd el azt a szintet, amely a CFC-gázok kibocsátása előtti természetes állapot volt.
Az intézkedés viszont az egyik legjobb példa arra, hogy az emberiség képes egy probléma felismerését követően helyes döntéssel és viselkedéssel változtatni az általa okozott helyzeten, hiszen az ózonréteg ismét vastagodni kezdett, 1982 óta nem volt olyan kicsi a déli-sark feletti ózonlyuk, mint 2019-ben.[2]
Az átlagos időjárású években kb. 20 millió négyzetkilométernyi szokott lenni az ózonlyuk szeptember-októberi kiterjedése. Az ózonlyuk tavaly szeptember 8-án érte el a legnagyobb kiterjedését, 16,4 millió négyzetkilométernyi volt, és októberre már alig 10 millióra zsugorodott. Sajnos nehéz megjósolni, hogy ez a folyamat folytatódik-e, hiszen a jelenlegi klímamodellek szerint a globális felmelegedés elősegíti az ózon lebontását.[3]
A kutatók szerint a sarkvidék felett lévő levegő különösen alacsony hőmérséklete és egy stabil sarkvidéki örvény miatt alakult ki egy kevesebb, mint egymillió négyzet-kilométeres kiterjedésű ózonlyuk az az Északi-sark felett, ugyanis mínusz 78 Celsius-fokon úgynevezett sztratoszferikus felhők alakulnak ki, melyek lebontják az ózont.[4]
A szakértők már korábban is megfigyeltek kisebb ózonlyukakat az Arktisz felett, de soha ilyen nagy kiterjedésben.
Miért rossz, ha mindkét ózonlyuk növekedése folytatódik?
• Növeli az asztmás megbetegedések gyakoriságát
• Nő a bőrrákos betegek aránya
• Az erős ultraibolya B (UVB) sugárzás gyengíti az immunrendszert
• Nő a szemkárosodás (szürkehályog) kialakulásának veszélye
• Veszélyezteti a tenget élővilágát
• Egyes halfajok (például: szardella, makréla) elpusztulhatnak
• Haszonnövények (például kukorica) esetében genetikai mutációkat idézhet elő
Források:
[1]https://earthobservatory.nasa.gov/images/38835/antarctic-ozone-hole-1979-to-2008
[2]https://www.nature.com/articles/s41586-020-2120-4
[4]https://www.elobolygonk.hu/Klimahirek/Klimavedelem/2020_04_09/tovabbra_is_szokatlanul_nagy_ozonlyuk_van_az_eszakisark_felett
https://earthobservatory.nasa.gov/images/91212/ozone-hole-is-smallest-since-1988
