A projekt célja nemcsak az, hogy élményekre és aktív részvételre épülő módszerekkel ismertessék meg a fenntarthatóság és a környezettudatosság alapjaival a gyermekeket, hanem elemezzék és korosztályokon átívelően, folyamatosan vissza is mérjék, miként épül be mindennapi cselekedeteikbe az átadott tudásanyag.[1]

A gyerekek nem kötelező tananyagként foglalkoznak a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájával, hanem óvodáskorban például mesékbe ágyazva, sorversenyeken, bábjátékon vagy éppen színezős feladatokban találkoznak a hulladékkezelés, az ivóvízmegőrzés vagy az erőforrásokkal való takarékoskodás témakörével. Nem elvont fogalmak és a lexikális tudás átadása a cél, hanem a játékokon keresztüli bevonás: a hulladékkezeléssel és szemeteléssel kapcsolatos óvodai mesék például egy képzeletbeli erdőben játszódnak, ahol a gyermekeket állatok kalauzolják, és tanítják meg szelektív hulladékgyűjtés vagy éppen a hulladék újrahasznosítás fontosságára.

A Gárdonyi Óvoda Dinnyési Tagóvodájában elindult kísérleti projekt első mérési eredményei ősszel elkészülnek – és azoktól is függően -, a programot már akár már az idén kiterjeszthetik a térségi szintre.

„Olyan fenntarthatósági mintaprojektről van szó, amely rövid időn belül országos, majd Kárpát-medencei szintre, illetve a visegrádi országokban is megvalósítható” – hangsúlyozta Molnár Ferenc, a VEP tulajdonosa és a program ötletgazdája a közlemény szerint.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által is támogatott oktatási keretprogram egységes és egymásra épülő, tanrendbe illeszthető modulokból áll, és egészen az óvodától a középiskolás korig vezeti be a gyermekeket a fenntarthatóság egyre összetettebb témaköreibe.

Vajon megéri-e a gyermekeket óvodás kortól kezdve bevezetni a fenntarthatóság ismeretkörébe?

Az óvodai hulladékos pilot szerint a válasz egyértelműen igen!

A hat modulból álló első képzési program eredményeinek és hatásának visszamérése egy, a modulok tanítása után tudatosan beiktatott hosszabb szünet után kreatív módon, társasjáték segítségével történt.

1. ábra: A társasjáték pálya (a bábuk a szelektív kukák színeivel egyeznek meg)

A visszamérés eszköze egy társasjáték feladat volt, ahol a gyermekeknek 24 mezőből álló táblán kellett végig érniük, és a dobókocka dobás után az egyes kék vagy piros színkódolt mezőkre lépve a megfelelő színű kártyák közül véletlenszerűen kiválasztva egyet, kellett megoldaniuk a rajta szereplő feladatot.

• A kék színű kártyák egy-egy Igaz-Hamis állítást tartalmaztak, amelyet értékelni kellett, vagy a gyermekeknek egy tárolóból egyetlen darab hulladékot kellett kivennie és a megfelelő szelektív kukába dobnia, helyes válasz esetén egyet lehetett előre lépni a táblán
• A piros színű kártyákon elvont fogalommagyarázatok és bonyolultabb feladatok szerepeltek, melyeket megoldva 2-4 lépést előre lépve tehettek szert előnyre a csapatok

A játékterületen azonos mennyiségű 12-12 db piros és kék mező volt, a dobókocka dobásokhoz fűződő szerencsefaktort a random kártyahúzással és további belső értékelési tényezők bevonásával kívántuk eliminálni.

A mérés a fókuszcsoportok és a kontrollcsoport (azaz a képzéseken nem részt vevő ovisok) bevonásával történt.

Attitűd változás:

A fókuszcsoportban szereplő gyermekek 90%-nál figyelhettek meg viselkedésbeli változást a program során. Minden egyes visszatérő foglalkozási elem (szemétszedés a teremben- a Dinnyési Óvoda pedagógusainak rendkívül sikeres javaslata volt) során javult a gyermekek teljesítménye, már a terembe beérkezve össze akarták gyűjteni a hulladékot, amikor pedig szelektív hulladékgyűjtési feladatokat kaptak 80%-ban jó helyre gyűjtötték anyag szerint a szemetet.

Az egyes foglalkozásokban elrejtett ismétlő kérdések, elvont fogalommagyarázatok is beépültek a csoporttudatba sokszor a gyermekektől follow up kérdéseket és további magyarázó kérdéseket kaptak a programban résztvevő kollégák.

A verseny kapcsán tett megfigyeléseik:

• A tiszta lányokból álló fókuszcsoportos csapat nyerte a versenyt, s míg a random kockadobások alapján a kontrollcsoport beérhetett volna a második helyre a tudás hiányában az értékelésben lemaradtak a pozícióról, a csoport jókedve érdekében azonban megosztott második-harmadik helyet adtunk a fiú csapatnak és a kontrollcsapatnak (ez gyermekpszichológiai szempontból volt fontos, nem szabad fiatalkorban a vereségtudatot erősíteni)
• A fókuszcsoportok átlagosan 60%-al gyorsabban adtak helyes választ a kérdésekre a kontrollcsoportnál, a lánycsapat kiugró gyorsasággal válaszolt meg összetett sok pontot érő kérdéseket is.
• A kontroll csoporthoz viszonyítva a válasz pontosság a lányoknál 75%-al jobb volt, a fiú fókuszcsoport esetében ez a szám csak 45%
• Külső segítség:
  • A lányoknak 5-ből egy esetben (első kérdés) kellett külső segítséghez folyamodniuk
  • A fiúk 3 esetben kaptak segítséget, ebből egyszer a lányoktólKülső segítség:
  • A kontrollcsoport 5 alkalomból ötször igényelt segítséget, ebből 3-szor a lányok súgtak.

A reprezentatív kutatási eredményekhez természetesen az empirikus kísérletet a térség több óvodájában, több száz gyermek bevonásával kellene megismételni, azonban lokális szinten elmondható, hogy a kísérlet sikeres volt és a tudás, valamint ami ennél fontosabb a helyes viselkedésminták mérhető módon épülnek bele a gyermekek tudatába.

Így, a már tíz éve működő Virtuális Erőmű Program – Kelet-Közép Európa legnagyobb zöldenergetikai programja, újabb sikert könyvelhetett el. Mintegy 10 ezer vállalat, 350 ezer diák és több száz önkormányzat, intézmény, valamint lakossági partner vett részt eddig a programban fenntarthatósági projektjeivel és ezen projektek tapasztalatai most a legifjabb nemzedék képzését is támogatják.

Források:

[1]MTI